 A társas hajlamú és kíváncsi fajta egész Japánban elterjedt. A rövid, dús és polyhos pomponszerű farok kialakítása nem hozta magával a gerinc- vagy csontdeformitást. A szerfelett társaságkedvelő japán csonkafarkú hamar elunja magát, és ilyenkor rombolásba foghat.
Történet
Az elmúlt háromszáz év japán művészetében elég rövid és hosszú szőrű japán csonkafarkú macskák is feltűnnek. A rövid szőrű csonkafarkúak természetes változataként kialakult hosszú szőrűek bundája előnyös lehetett Japán legészakibb területein. Angliában ez a fajta még mindig elfogadásra vár.
Testfelépítés
Fej: Meglehetősen széles.
Szem: Nagy és ovális. Oldalnézetben határozottan ferde metszésű.
Fül: Nagy, egymástól távol és felfelé álló.
Test: Hosszú, egyenes és karcsú, de izmos.
Szőrzet: Félhosszú, puha és selymes.
Farok: Rövid pomponszerű. Egyenes vagy visszafelé görbülő.
Forrás: A macskatartók kézikönyve
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
A macskát a minden igényt kielégítő emberi otthonban is ösztönei vezérlik, ugyanúgy mászik, területet jelöl, vadászik, és táplálék után kutat, minta vadonban. Az étel elcsenése, a függönyre mászás és a bokánk letámadása a macskának remek móka, nekünk azonban kellemetlen lehet.
