 A fajta szőrzetének sávozott mintázata egy génnek köszönhető, amely minden egyes szőrszálon világos alapon egyenletes eloszlásban több sötét sávot alakít ki. Bár az abesszin macska gyakran szinte egyáltalán nem is ad ki hangot, személyisége messze van a csendes, nyugodt típustól: természeténél fogva ügyesen mászik, jó atléta és felfedező. A vakság inkább kutyákra jellemző típusa, a retinaatrófia, öröklete formán esetenként előfordulhat nálunk.
Történet
A fajta szőrzete tökéletes álcát biztosít az észak-afrikai napsütötte élőhelyeken. Az első példányai az 1860-as évek végén Abesszíniából kerültek Angliába és 1882-ben ismerték el önálló fajtaként. Az 1900-as évek elején Angliában majdnem kipusztult, de az 1930-as évekre Amerikában már újra elterjedtnek számított. Észak-Amerikában ma az ötödik legnépszerűbb fajta.
Testfelépítés
Fej: Ék alakú.
Szem: Kerek, mandulavágású.
Fül: Nagy és tölcsér alakú, ideális esetben pamacsos.
Test: Közepes méretű, izmos.
Szőrzet: Testhez simuló és finom, de nem puha.
Farok: Enyhén elvékonyodó, hossza a test hosszával megegyező.
Forrás: A macskatartók kézikönyve
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
A macskát a minden igényt kielégítő emberi otthonban is ösztönei vezérlik, ugyanúgy mászik, területet jelöl, vadászik, és táplálék után kutat, minta vadonban. Az étel elcsenése, a függönyre mászás és a bokánk letámadása a macskának remek móka, nekünk azonban kellemetlen lehet.
