 A vadon élő macskák a játékos életszakaszt követően megérnek arra, hogy önállóan képesek legyenek zsákmányt ejteni. A fajtanemesítés és a megváltozott korai tapasztalatok lehetővé tették, hogy a macska játék iránti természetes hajlama megmaradhasson: a megfelelően szocializált egyedek egész életükben játékosak maradnak.
A kölykök játéka
 A kismacskák háromhetes koruk körül kezdenek el játszani. A játék egymás provokatív stílusú, agresszívnak tűnő lerohanásával indul. A negyedik hétre a kölykök egymást mellső mancsaikkal megragadva és hátsó lábaikkal rugdalva birkóznak. Az ötödik héten sajátítják el a másikra vetődés technikáját, a hatodik héten pedig ügyesen kergetőznek. A kismacskák más macskákkal és tárgyakkal játszanak. A tárgyakkal való játék a vadászatra készíti fel.
Játék tárgyakkal
A társas játék egyes mozdulatai, mint a vetődés és az ugrás, a tárgyakkal történő játék közben is megjelennek. Vannak azonban olyanok is, amelyeket az állat kizárólag a tárgyakkal folytatott játékban használ, ezek közé sorolható az ütögetés, a veregetés, bökdösés és a lökdösés. A macskák ezenkívül megragadják, szájukba veszik és rágcsálják a tárgyakat.
A játékos aktivitás csökken
 Habár a macska és a tárgyakkal történő játék intenzitása egyaránt csökken, egyik se szűnik meg teljesen. Szinte minden korú macska rávehető a játékra. Ez a tevékenység bizonyítja a csapatban élő macskák közötti kapocs megmaradását és fiatalkori személyiségjegyek felnőttkorban való továbblépését.
Forrás: A macskatartók kézikönyve
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
A macskát a minden igényt kielégítő emberi otthonban is ösztönei vezérlik, ugyanúgy mászik, területet jelöl, vadászik, és táplálék után kutat, minta vadonban. Az étel elcsenése, a függönyre mászás és a bokánk letámadása a macskának remek móka, nekünk azonban kellemetlen lehet.
