Macskához fűződő kapcsolatunk elég rövid múltra tekint vissza, de egészében véve kölcsönösnek előnyösnek mondható. Annak ellenére, hogy a középkori Európában üldözték őket, és ma is könnyű célpontjai a kegyetlenkedésnek, az emberi közösségekhez csatlakozás a macskák számára szerencsés evolúciós lépés volt, hiszen biztosította az egész világon való elterjedésüket.
Természetesen az emberrel való együttélés fizikai és lelki változásokat, a jövőre vonatkozóan pedig bizonytalanságot hozott magával
Háziasodás
A házimacska anatómiája csak kevéssé tér el vad őseitől. Mint minden más háziállatnak, a macska agyának mérete is körübelül negyedével csökkent az ősi núbiai macskáéhoz képest. Ugyanígy a bélcsatorna is rövidebb, és a hormontermelő mirigyek is kisebbek. A házimacskák sokkal zajosabbak, mint vadon élő rokonaik. Ezek a változások szembeötlően tükrözik az új környezet adta lehetőségeket és korlátokat, melyek között a macskának boldogulnia kell. A macska jövője ezért bizonytalan.
Megváltozott viselkedés?
A macska emberi környezetbe "költözése" azért lehetett olyan sikeres, mert, olyan egyedek alakultak ki, amelyek vadon élő társaiknál kevésbé voltak félénkek. Ha szocializásciója hamar megkezdődik, minden macska együtt tud élni az emberrel, csak vannak közöttük szeretetteljesebb cicák. Bár azokat az új fajtákat részesítik előnyben, melyekre állítólag a felerősödött társas hajlam jellemző, ennek a viselkedésformának a fenntertásában a szelektív tenyésztés hatékonyságát nem bizonyították, és nem is cáfolták.
Más hang?
A tudósok próbálták meghatározni, hogy az ember közelsége hatással van-e a hang változására. Egyesek azt állítják, az evolúciós nyomás a lágyabb hang, az úgynevezett "halk miau" irányába tart.
Forrás: A macskatartók kézikönyve
|