|
Hócipős macska
 Jellegzetes fehér mancsairól elnevezett fajta egyesíti a sziámira jellemző mintázatot és a fehér foltokat. Két mintázat létezik: a praclis, kevés fehér színnel, és a kétszínű, és nagyobb fehér területekkel az arcon és a testen. A hócipős macskák szeretetteljesek, és bár beszédesek, hangjuk lágy.
Történet
Az 1960-as években egy philadelphiai tenyésztő keresztezte a sziámi és az amerikai rövidszőrű fajtát. A létrejött hibridek eleinte ellenérzéseket váltottak ki a sziámitenyésztők körében. Az aggodalomnak részben az volt az oka, hogy a fontosság a sziámi vérvonalba is bekerülhet. Bár a hócipős macska népszerűsége nőtt, mióta az 1980-as években a TICA elismerte, ennek dacára még ma is meglehetősen ritka fajták közé tartozik.
Testfelépítés
Fej: Széles, módosult ék alakú.
Szem: Közepes méretű, ovális, kék.
Fül: Mérete a közepestől a középnagyig változhat.
Test: Közepes méretű, izmos.
Szőrzet: Rövid, sima és testhez simuló, figyelemre méltó aljszörzet nélkül.
Farok: Közepes vastagságú, kissé elvékonyodó.
Forrás: A macskatartók kézikönyve
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A macskát a minden igényt kielégítő emberi otthonban is ösztönei vezérlik, ugyanúgy mászik, területet jelöl, vadászik, és táplálék után kutat, minta vadonban. Az étel elcsenése, a függönyre mászás és a bokánk letámadása a macskának remek móka, nekünk azonban kellemetlen lehet.
